Jaj de utálom ezt a napot!!!
Reggel nagyon izgatottan ébredtem, ugyanis mentem először német órára utána pedig német középfokú nyelv vizsgázni (szóbeli rész). A tanáromtól bizakodva váltam el, ugyanis elég jól ment az órán a beszélgetés. Sőt miután kijöttem a vizsgateremből azután is boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy milyen jól sikerült. Amikor keresztkérdéseket tettek fel, vagy éppen be akartak húzni a csőbe, akkor is kivágtam magam. Azonban ez kevésnek bizonyult, mert mint kiderült se az írásbelim se a szóbelim nem sikerült. Az írásbeli miatt nem vagyok annyira elkeseredve, ugyanis jól sikerült (jobban, mint vártam). A szóbelim viszont rosszabbul. Sokkal rosszabbul.
Először anyum tudta meg, ő nem volt mérges, de nem is szokott az lenni. Viszont apukámtól nagyon féltem, mert ő elég szigorú...nem is tudjátok mennyire. De végül is kellemes meglepetésben lett részem ugyanis apukám ezt mondta,amikor meglátott (kisírt szemekkel, pedig nem akartam,hogy észrevegye): - Jaj, emiatt ne sírjál! Majd a legközelebbi próbálkozásunk sikerülni fog!!! ... (Én: O_O WTF???? )
Hát ilyet se halottam még apukámtól. Amikor anno a nővérem nyelvvizsgázott, vele legalább egy hétig ordibált....igen....most jön a lelkiismeret furdalás rész...ugyanis velem apum azért nem ordíbál, mert gyógyíthatatlan beteg vagyok, valószínűsítik, hogy a sok stressz miatt, és ugye ha leszidnak akkor is elkezdek stresszelni...stb. , ami nem tesz jót az egészségemnek, úgyhogy azóta apumék erre figyelnek, de így meg a nővéremtől kapok fejmosást, hogy bezzeg engem nem szidnak le...stb.-.-"
Annyira szeretném pedig, hogy egyszer az életben már had legyenek büszkék rám...eddig semmi okuk sincsen rá, és ha végre meglenne a nyelvvizsgám akkor lenne egy ok...az is elég sz@r, hogy a nővéremnek most minden összejött: neki van már nyelvvizsgája, sikerült a jogsi vizsga, járt egy sminkes suliba ott is sikerült neki a vizsga és most jön a hab a tortán... felvették az egyetemre...szóval gondolom most ő a nagy büszkeség a házban én meg csak a selejt...annyira magam alatt voltam, hogy már azon is gondolkodtam, amin már egy ideje gondolkodom...hogy felvágom az erem...najó ez így rohadt durván hangzik...inkább csak megvágni magam...de ahogy ott ültem a fürdőben, kezemben a késsel, belenéztem a tükörbe és egyszerűen nem tudtam megtenni...pedig megakartam,ki akartam próbálni,hogy milyen érzése lehet)
Hát az biztos, hogy nem ez lesz életem legjobb napja....
Annyira szeretném pedig, hogy egyszer az életben már had legyenek büszkék rám...eddig semmi okuk sincsen rá, és ha végre meglenne a nyelvvizsgám akkor lenne egy ok...az is elég sz@r, hogy a nővéremnek most minden összejött: neki van már nyelvvizsgája, sikerült a jogsi vizsga, járt egy sminkes suliba ott is sikerült neki a vizsga és most jön a hab a tortán... felvették az egyetemre...szóval gondolom most ő a nagy büszkeség a házban én meg csak a selejt...annyira magam alatt voltam, hogy már azon is gondolkodtam, amin már egy ideje gondolkodom...hogy felvágom az erem...najó ez így rohadt durván hangzik...inkább csak megvágni magam...de ahogy ott ültem a fürdőben, kezemben a késsel, belenéztem a tükörbe és egyszerűen nem tudtam megtenni...pedig megakartam,ki akartam próbálni,hogy milyen érzése lehet)
Hát az biztos, hogy nem ez lesz életem legjobb napja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése