Exam

 

mindig ezt a számot hallgatom, ha valami ilyen dolog történik velem:/

Jaj de utálom ezt a napot!!!

Reggel nagyon izgatottan ébredtem, ugyanis mentem először német órára utána pedig német középfokú nyelv vizsgázni (szóbeli rész). A tanáromtól bizakodva váltam el, ugyanis elég jól ment az órán a beszélgetés. Sőt miután kijöttem a vizsgateremből azután is boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy milyen jól sikerült. Amikor keresztkérdéseket tettek fel, vagy éppen be akartak húzni a csőbe, akkor is kivágtam magam. Azonban ez kevésnek bizonyult, mert mint kiderült se az írásbelim se a szóbelim nem sikerült. Az írásbeli miatt nem vagyok annyira elkeseredve, ugyanis jól sikerült (jobban, mint vártam). A szóbelim viszont rosszabbul. Sokkal rosszabbul. 

Anyukáméknak egy ideig nem mertem elmondani, ugyanis nagyon féltem. (viszont a barátnőimnek igen:),akik vigasztaltak engem, és már alig várom hogy végre láthassam őket, ugyanis nem egy városban élünk...de ez már egy másik sztori:))

Először anyum tudta meg, ő nem volt mérges, de nem is szokott az lenni. Viszont apukámtól nagyon féltem, mert ő elég szigorú...nem is tudjátok mennyire. De végül is kellemes meglepetésben lett részem ugyanis apukám ezt mondta,amikor meglátott (kisírt szemekkel, pedig nem akartam,hogy észrevegye): - Jaj, emiatt ne sírjál! Majd a legközelebbi próbálkozásunk sikerülni fog!!! ... (Én: O_O WTF???? )

Hát ilyet se halottam még apukámtól. Amikor anno a nővérem nyelvvizsgázott, vele legalább egy hétig ordibált....igen....most jön a lelkiismeret furdalás rész...ugyanis velem apum azért nem ordíbál, mert gyógyíthatatlan beteg vagyok, valószínűsítik, hogy a sok stressz miatt, és ugye ha leszidnak akkor is elkezdek stresszelni...stb. , ami nem tesz jót az egészségemnek, úgyhogy azóta apumék erre figyelnek, de így meg a nővéremtől kapok fejmosást, hogy bezzeg engem nem szidnak le...stb.-.-" 
Annyira szeretném pedig, hogy egyszer az életben már had legyenek büszkék rám...eddig semmi okuk sincsen rá, és ha végre meglenne a nyelvvizsgám akkor lenne egy ok...az is elég sz@r, hogy a nővéremnek most minden összejött: neki van már nyelvvizsgája, sikerült a jogsi vizsga, járt egy sminkes suliba ott is sikerült neki a vizsga és most jön a hab a tortán... felvették az egyetemre...szóval gondolom most ő a nagy büszkeség a házban én meg csak a selejt...annyira magam alatt voltam, hogy már azon is gondolkodtam, amin már egy ideje gondolkodom...hogy felvágom az erem...najó ez így rohadt durván hangzik...inkább csak megvágni magam...de ahogy ott ültem a fürdőben, kezemben a késsel, belenéztem a tükörbe és egyszerűen nem tudtam megtenni...pedig megakartam,ki akartam próbálni,hogy milyen érzése lehet)
Hát az biztos, hogy nem ez lesz életem legjobb napja....

Bocsi ha kicsit kuszán írtam le a dolgokat, de fáradt vagyok és a sírástól bedagadtak a szemeim...de miket is beszélek? úgy sem olvassa senki:)